Az az igazság, hogy visszahúzott a szívem a színházhoz

PDF letöltés
Nyomtatás
Jakab István, világosító

– Hogyan kerültél a Táncszínházhoz?
– 10 éven keresztül dolgoztam a Várszínházban, aztán úgy hozta a sors, hogy 8 évre teljesen eltávolodtam a színháztól. A Táncszínház nyitása után 2 évvel újra megkerestek, és én igent mondtam. Az az igazság, hogy visszahúzott a szívem a színházhoz, és mivel nagyon szeretem a népzenét, ezért külön örültem, hogy itt heti rendszerességgel dolgozhatok néptánc együttesekkel. Tátott szájjal néztem és hallgattam a jobbnál jobb muzsikákat, mert ebben mindenevő vagyok, a görögtől kezdve, a balkáni folklóron át minden jöhet.

– Mi a kedvenc sztorid, amit a munkádhoz tudsz kapcsolni?
– Sok-sok évvel ezelőtt egy skandináv fellépő vendégeskedett nálunk, akinek egy hatalmas led lámpa volt a díszlete, amit a Várszínház kupolájába, nagyjából 15-16 méter magasra kellett felhúznunk. Majd az előadás adott pillanatában leengedni, úgy, hogy csak pár centiméterrel a táncos fölött álljon meg. Természetesen minden profin meg volt tervezve, de nekem az a pár pillanat akkor is az örökkévalóságnak tűnt, ahogy a színfalak mögül, egy kis kémlelőnyíláson át figyeltem, hogy előadásról előadásra épségben marad-e a művész.

– Volt olyan díszlet az évek során, amit szívesen hazavittél volna és felállítottál volna akár a saját otthonodban? Melyik volt az és miért?
– Nem volt ilyen díszlet, egyrészt azért, mert ezek a színpadon működnek igazán jól, másrészt pedig én azt gondolom, hogy egy jó előadáshoz nem is kell díszlet, oda egy jó táncos és jó muzsika kell csupán.

Jakab István, világosító

« 2018 Július »
Hét H K Sze Cs P Sz V
26 25 26 27 28 29 30
01
27
02
03
04
05
06
07
08
28
09
10
11
12
13
14
15
29
16
17
18
19
20
21
22
30
23
24
25
26
27
28
29
31
30
31
1 2 3 4 5